Csak veled

A tóparton csend volt, a fák között csak a szél susogása hallatszott, míg a lemenő nap sugarai bíborszínbe öltöztették a tájat. A fák alatt egy padon két ember ült. Egy férfi és egy nő. Már vagy egy órája mozdulatlanul, lehunyt szemmel ölelték egymást. Úgy, mintha örökre búcsúznának egymástól.

Reggel, amikor autójuk bekanyarodott a szálloda udvarára, kissé zavarban voltak, hiszen életükben először találkoztak intim kettesben. Amúgy hónapokkal ezelőtt ismerkedtek meg, azóta leveleztek, és több telefonbeszélgetés is elmélyítette kapcsolatunkat. Az elmúlt időszak alatt valami különös, mély vonzalom alakult ki köztük.
Sokszor átgondolták, ha végre találkoznak, hogyan is kellene kezdeni... több változatot is elképzeltek, de a valóságban egészen másként történt.

A fiú a vonatnál várta a lányt. Kiszállt a kocsiból, és ott állt nekidőlve, míg a pályaudvarra befutott a szerelvény, és az utasok áradata megindult szerte, száz irányba. Ahol ő várt, szinte kihalt volt a környék, és csupán egyetlen tétova alak jelent meg hátizsákját kezében lóbálva. Körülnézett, majd amint meglátta az autót a mellette álló férfi alakjával, sietni kezdett felé. Szíve hevesen vert, izgalma határtalan volt. Ott állt, akire annyi ideje gondolt társaként, szerelmeként, akire kimondhatatlanul vágyott. Megpróbálta visszafogni lépteit, nehogy elárulja kitörő örömét és vágyakozását, hogy megérinthesse végre a férfit, aki most kilépett a valóságba, be egyenesen az élete kellős közepébe.
A férfi - nevezzük Jánosnak - elgyönyörködött a repesve felé szaladó alakban, és alig tudta mosolyát visszatartani. Amint Virág közelebb ért, elé ment, lágyan magához ölelte, futó csókot nyomott a szájára, majd kivette kezéből a táskát, és a csomagtartóba rakta. Mozdulatai enyhe zavaráról árulkodtak. Szemei ragyogtak, mosolya mélyről jövő, őszinte örömről vallott.
Elindultak, de az első országúti pihenőnél János lehúzódott, és egy félreeső zugba kormányozta a kocsit.
-Meg kell néznem a térképet. - mondta magyarázatképpen.
Amint félreállt, átnyúlt térképért, de keze félúton megállt. A lány felé fordult, aki kipirult arccal, várakozástelin nézett vissza rá. Szája elnyílt, nedvesen csillogott. Magához ölelte, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Máris érezte a rátörő vágyat, nadrágja kényelmetlenné vált, szíve szerint itt azonnal szerelmeskedni kezdett volna vele, de türtőztette magát. Nagy sóhajjal visszaült a helyére, és beindította a motort.
-Szeretnék minél előbb odaérni...
-Én is - suttogta a lány kiszáradt torokkal, aki még mindig teljesen az iménti csók hatása alatt volt.
Kábán ült, szinte azt sem tudta mi történik körülötte. Szíve hevesen zakatolt, szája őrizte az oly kedves csók ízét, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy itt van mellette végre ez a csodálatos ember, és épp úgy vágyik rá, mint ahogy ő kívánja. Alig akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Még azt sem vette észre, amikor túlfutottak a megfelelő útelágazáson, és vissza kellett fordulniuk.
Amint a recepcióhoz mentek, mint házaspár jelentkeztek be. Fürdőkádas szobát kértek. Egy kétszobás apartmanban helyezték el őket.
Amint bezáródott mögöttük az ajtó, táskáiktól megszabadulva összeölelkeztek. János két tenyerébe fogta a lány arcát, gyönyörködve nézte vágytól csillogó szemeit, majd az ajkára hajolt. Finoman, először alig érintette a nyelvét, de ahogy vágya egyre hevesebb lett, úgy tüzesedett szenvedélyessé újra a csókjuk. Elkezdték ledobálni ruháikat, majd kézen fogva megindultak a fürdőszoba felé. Megnyitották a kád csapját, majd a fiú egy illatos fürdőgolyót vett elő, és a vízbe dobta. Szinte azonnal rózsaszínre változott a víz, és kellemes illat töltötte be a helyiséget. Beléptek a kádba. Izgalomtól remegő kézzel simogatták, mosogatták egymás testét, ismerkedtek hajlatokkal, domborulatokkal és rejtett zugokkal, miközben újra és újra csókban forrtak össze.
Letérdeltek egymással szemben, és összeölelkeztek. János férfiassága keményen feszült közöttük, határtalan izgalmat keltve a lányban. Végigsimította a fiú mellkasát, hasát, majd az előtte ágaskodó szépséges testrészre helyezte a kezét. Selymes bőrének tapintásától elakadt a lélegzete. A fiú viszonozta az érintést az ágyékánál, a combjai között. Érzéki simogatása máris vágytól izzó titkos zugra talált. A lány mellére hajolt, csókaival dédelgette, közben simogatta az ujjai alatt rejtekéből előbúvó kincset. Amit Virág lélegzete akadozni kezdett az élvezettől, felállította a lányt, és a lábai közé térdelve csókolni kezdte a legérzékenyebb pontján. Virág számára megszűnt a világ, csak ők ketten léteztek, gyönyörű, szerelmes egyesülésben, egyé válva. Észre sem vette, hogy sikong, amint testén átcikáznak a gyönyör villámai.
Belefáradva a gyönyörűségbe ismét letérdelt, hosszan ölelte kedvesét, majd végig csókolta a testét, míg el nem ért az előtte büszkén meredő szerelmi obeliszkhez. Rátalálva ajkaival, nyelvével kényeztette, magába szippantotta, csókjaival saját gyönyöre lassan elcsituló hullámait visszaélesztve szeretgette. Mielőtt beteljesülhetett volna a fiú vágya, lágyan eltolta magától a lányt, kissé megtörölgette, kézen fogta, és bevezette a hálószobában megvetett hatalmas franciaágyhoz. Hátradöntötte a lányt és átölelte. Testük egész felületén összesimult, egymás minden rezdülését érezték. Csókolták, ölelték egymást, simogató tenyerük, nyomán, bőrükön szikrák gyúltak... a fiú keze ismét a lány ágyékát kereste, és rátalálva szinte néhány mozdulattal újra a teljes gyönyörrel ajándékozta meg. Nem elégedett meg ezzel sem. Szájával ismét ráhajolt, és nyelve utat tört a szeméremajkak közé. Ujjaival behatolt a forró, síkossá vált asszonyi kehelybe, nyelve rálelt ismét az örömbimbóra, kimondhatatlan élvezetet okozva. Érintése és csókja nyomán újra a gyönyör hangos sikolyai törtek föl a lányból. Ekkor hanyattfeküdt, és megkérte üljön az ölébe. A lány beléereszkedett. A behatolás a teljes egyesülés gyönyörű érzésével újra a csúcsra vitte őt. Lassan, óvatosan, szinte a fiú ölében ringatózva kezdtek szeretkezni. A lány gyönyöre szünet nélkül jelen volt... János, amíg csak tudta visszatartotta a kielégülést, majd amikor már a végletekig feszítette a húrt, átadta magát végre a csodálatos élvezetnek.
Sokáig feküdtek némán, egymást átölelve.
-Mi volt ez? Ehhez hasonlót még sosem éltem át. - kérdezte a lány.
-Láncorgazmus. - válaszolta mosolyogva a fiú. - Még én sem tapasztaltam soha, senkinél, csak olvastam róla. Már legalább tudom, hogy tényleg létezik.
-Én nem is hallottam róla. És nem tudtam, hogy ilyesmire egyáltalán képes vagyok. - súgta a lány meghatottságával küszködve.
Amint ott pihentek, Virág furcsa bizsergést kezdett maga körül érezni. Mintha a hátán majdnem megérintené valami... talán egy kéz.
-Mit csinálsz? - kérdezte lehunyt szemmel.
-Miért? Semmit. - válaszolta a fiú.
-De érzem! Na... mi ez? Valami bizserget. - és mutatta a karján felálló szőrt.
Ekkor a fiú kezét a lány fölé helyezte, úgy 20-25 centire a bőrétől, és végigsimogatta az auráját.
-Ezt érezted? - kérdezte.
-Igen... talán...
-Azt hiszem, egy időre közös lett az auránk. Mint egy közös burok vesz körül, így egymás minden rezdülését érezhetjük.
Furcsa, semmihez nem hasonlítható élmény volt.

Aludtak kicsit, majd felöltöztek és lementek sétálni. A közelben egy erdei sétaút indult, dús aljnövényzet, halkan csörgedező kis ér... a természet vette őket körül. Mindketten szerették az erdőt. Alig szóltak egymáshoz, nem akarták megtörni a varázslatot, ami körülölelte őket.
Jó fél órás séta után visszafordultak, mert rájöttek, hogy mindketten nagyon megéheztek. Az elegáns étterembe lépve halk zene fogadta őket. Csak néhány asztalnál ültek.
Mialatt ettek, a lány le sem vette szemét a fiúról. Tudta, hogy zavarja őt kissé... de nem tudott parancsolni magának. Szerette volna minden vonását, mozdulatát magába inni, hogy elvihesse, örökre megőrizhesse. Bár ki nem mondták, tudták, hogy talán ez lesz az egyetlen találkozásuk.

Ebéd után kimentek a tó partjára. Ráakadtak a padra, amiről szinte az egész víztükör látszott. Összeölelkeztek, és hosszan ültek némán, élvezve a különös meghittséget, mélységes összetartozást. Vagy másfél óra elteltével, egy hűvös fuvallat térítette őket magukhoz. Fölálltak, kézen fogva megindultak vissza, a szálloda felé. Bár szó alig hangzott el köztük, mindent tudtak, mindent értettek.
Virág, érezve a közeli elválást, szomjasan, néhány lépésenként itta János csókját. Nem tudott betelni vele...

A szobába érve vágyuk ismét fellángolt, újra szeretkeztek. Hosszan, szenvedélyesen, kiélvezve az együttlét minden boldogító pillanatát. A lány ismét határtalan gyönyöröket élt át kedvese karjaiban. Teljesen megnyíltak, fenntartások nélkül átadták magukat egymásnak. Úgy, mint eddig soha senki másnak.

Hazafelé csak keveset beszéltek. Félszavakból is értették egymást. Nem kértek és nem ígértek semmit. Megpróbálták elfogadni, hogy együttlétük az élet különös ajándéka volt, ami talán soha többé nem ismétlődik meg.
János majdnem hazáig vitte a lányt. Nem búcsúzkodtak. Csak egy rövid csók, egy félszeg mosoly, egy félbehagyott mozdulat maradt a tovagördülő kocsi után.